2020. február 8., szombat

Ilyen volt a Panco Aréna megnyitó Szőllősi Györgyyel

Természetesen elírták a nevem

Tudom, clikbaitnek hangzik, de nem az. Ez a bejegyzés tényleg erről szól. Jó 6 évvel ezelőtt a sajtószektorból tekintettem meg a Panco Aréna megnyitóját a magyar futball főfaszával, Szöllősi Györggyel. Akkoriban még a FourFourTwo magazin főszerkesztőjeként ismertem, nem úgy mint a magyar sportmédia birodalom propagandabábját. Igaz, nem annyira káros jelenség mint jó haverja Bodnár Zalán, de ettől még ugyanazt a helyezést érdemlik a "ha a nevüket meglátom egy cikk elején, a laptopomat bevágom a szemetesbe, majd pedig felgyújtom" listán.

De ne szaladjunk ennyire előre. Egy kellemes tavaszi nap volt, mikor autóval begördültünk Felcsútra. Egyből szemet szúrt a monoton falusi házak közül kibukkanó Makovecz agymenés.

Tisztázzuk. Makovecz Imre építményei lenyűgözőek. Sosem érdekelt különösebben az építészet, viszont szeretem a szép házakat. A Hagymatikum például az egyik legkirályabb épület Magyarországon. A belső egészen lélegzetelállító, nem evilági. Viszont, nálam ez a stílus nem működik egy futballstadionnál. A Pancho Arénát tehát semmiképpen sem sorolnám Makovecz legjobb épületei közé, de ahogy elnézem ezzel még sokan vannak így.

Visszatérve 2014 áprilisára. Mindig is a szurkolók között szerettem lenni. Ezen napon viszont kívételesen a sajtószektorba szólt a belépőm. Elmesélném miért, de őszintén nem emlékszem. Az a helyzet, hogy nekem kell hogy érintkezzek a szurkolókkal (már csak a sztorik miatt is, a múltkor egy Újpest-Felcsút mérkőzésen volt alkalmam végignézni ahogy egy tajtrészeg fazon a lépcsősor tetejéről legurul egészen az aljáig. Egy karcolás nem esett rajta, viszont a biztonságiak igen határozottan felléptek ellene)

Miután megkaptam a szektor bejárata előtt dekkoló nénitől a névre szóló belépőmet (rosszul volt ráírva a nevem) elfoglaltam helyem. Be kell valljam, sosem volt még ilyen kényelmes a meccsnézés. Egy hatalmas asztal volt előttem, és míg más újságírók serényen dolgoztak körülöttem, én feltettem tölteni a telefonom, és elfogyasztottam egy száraz perecet jeges teával.


fotók: Cuhorka Ádám, molfehérvárfc.hu

Így utólag belegondolva, semmi sem rémlik a mérkőzésről. Csak arra emlékszem hogy a Felcsútnak szurkoltam. És el is magyarázom hogy miért.

Egyszerűen bevonzott a közeg. Jó volt látni a sok helyit, akiken látszik hogy szívük lelkük ez a csapat, imádták, a jegypénztárban, a büfében mind helyi lakosok dolgoztak, az idősebb korosztályból, Felcsút sál volt a nyakukban, mosolyogtak, alig várták már a kezdő sípszót. A Felcsút elérte azt nálam, amit el akart: hogy egy szimpatikus falusi csapatként tekintsünk rá. Természetesen az idő múlásával a csecsemő kinőtte a kiságyat, a Felcsútnak legalább akkora személyiségzavara van pillanatnyilag, mint legnagyobb szurkolójának.



Ez a nap viszont nem a politikáról szólt. Hanem csakis a futballról. És emiatt én se tudtam mást látni, csak azt hogy ez egy milyen remek közösség.

A félidőben esett meg, hogy egyszer csak (nem tudom hogyan) egy Szöllősi Györggyel való beszélgetés kellős közepén találtam magam. Arról volt szó, hogy van e játékos a csapatban, aki Felcsúton él. Mint kiderült, a legtöbben Budapesten laktak. Micsoda meglepetés. Fabio Guarú viszont Felcsúton lakott. Ő már az NBII-ben is a csapat tagja volt. Épp építkezett, ha jól emlékszem. Vajon Makovecz stílusban?

A kép jobb szélén valahol én is látható vagyok
A Videoton végig dominált, nagyon jól működött a Nikolics-Zé Luís páros, mindketten szereztek gólt (Luís azóta a Portóban rugdossa a gólokat, állítólag a Tottenham is figyeli) A mérkőzés jó ütemű volt, és állítom, a vereség miatt senki se volt letörve a faluban. 

Egy remek futballélmény volt tehát, ami még mindig élénken él bennem. Úriasan, a meccs után egy remek estebéd következett Etyeken, ezzel a nap tökéletesen célba ért.

A stadionavatón kívül még jártam párszor a Pancho Arénában, én azt mondom, megéri egyszer elmenni oda. Egészen szürreális élményben lesz részük, ez garantált. Délelőtt egy kellemes séta az Arborétumban, majd megtekinthetik a zsebdiktátor otthonát (ha már a Google Maps kitakarta), aztán jegyet váltanak egy mérkőzésre. A nap zárásaként holdfényes kisvonatozás.


Péter




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése