2020. június 9., kedd

Lengyelország a legkapósabb, topligák háttérben - Avagy így mentek a magyar futballisták az NB1-ből külföldre a mögöttünk hagyott évtizedben

Nagy Ádám bolognai igazolása jó húzás volt

Lengyelországon a magyar válogatott több alapembere is végigment az elmúlt 10 évben. Ausztriában tűnnek el a kiöregedett játékosok. A kilencből nyolc olaszországi igazolás bukta volt. Németországnál hasonlóak a számok. Ciprus meglepetésre a negyedik!

Avagy, ezekbe az országokba igazoltak az NB1-ből az elmúlt 10 évben:



Lengyelország - 12 (Tajti Mátyás, Tamás Márk, Nagy Dominik, Egerszegi Tamás,
Litauszki Róbert, Gyurcsó Ádám, Nemanja Nikolic, Gosztonyi András, Holman
Dávid, Kádár Tamás, Guzmics Richárd, Lovrencsics Gergő)
Ausztria - 11 (Angyal Zsolt, Lévay Gergely, Tarczy Pál, Varga Gábor, Simon Attila,
Urbán Gábor, Takács Tamás, Lukács Tihamér, Granát Balázs, Petrók Viktor, Vörös
Péter)
Olaszország - 9 (Schäfer András, Kecskés Ákos, Nagy Ádám, Bajner Bálint,
Balogh Norbert, Vécsei Bálint, Simon Ádám, Laczkó Zsolt, Rudolf Gergely)
Németország - 9 (Kleinheisler László, Pintér Ádám, Nagy Dániel, Kalmár Zsolt, Nagy Patrik, Simon Krisztián, Sváb Dániel, Varga József, Dvorschák Gábor)
Ciprus - 8 (Szalai Attila, Sallai Roland, Graszl Károly, Sebők Zsolt,
Kovács Zoltán, Thomas Sowunmi, Nagy Zsolt, Farkas Balázs)
Görögország - 7 (Windecker József, Nagy Gergely, Ugrai Roland, Lencse László,
Kiss Zoltán, Szélesi Zoltán, Megyeri Balázs) 
Izrael - 5 (Vernes Richárd, Korhut Mihály, Kelemen Dávid, Lencse László,
Hrepka Ádám) 
Belgium - 5 (Zsótér Donát, Barczi Dávid, Egerszegi Tamás, Czvitkovics Péter,
Tisza Tibor)
Szlovákia - 4 (Kocsis Gergő, Holman Dávid, Takács Zoltán, Harsányi Zoltán)
Hollandia - 4 (Varga Szabolcs, Horváth Gábor, Piller József, Simon Krisztián)
Törökország - 3 (Koman Vladimir, Lázár Pál, Elek Ákos)
Kazahsztán - 3 (Eppel Márton, Hidi Patrik, Elek Ákos)
Svájc - 3 (Filip Holender, Mervó Bence, Vági András)
Franciaország - 2 (Lang Ádám, Bese Barnabás)
Norvégia - 2 (Steer Bence, Korcsmár Zsolt)
USA - 2 (Baráth Botond, Sallói Dániel)
Dél-Korea - 2 (Novothny Soma, Feczesin Róbert)
Románia - 2 (Prosser Dániel, Pogacsics Krisztián)
Spanyolország - 2 (Hidi Patrik, Pintér Ádám)
Ausztrália - 2 (Sándor György, Vernes Richárd)
Uruguay - 1 (Vadócz Krisztián)
Anglia - 1 (Varga József)
Dánia - 1 (Korcsmár Zsolt)
Írország - 1 (Kovácsevics Róbert)
Szaúd-Arábia - 1 (Sándor György)
Csehország - 1 (Bobál Dávid)
Kína - 1 (Elek Ákos)
Malajzia - 1 (Gyepes Gábor)
Málta - 1 (Szentpéteri Viktor)






2020. június 5., péntek

Vonalzóval meccsre járni



"Jobbak voltunk, csak szarabbak"

Egy mezőkövesdi szurkoló (enyhén faltámasztó állapotban) értékelése a meccs után. Nekem erről a bölcsességről elsősorban nem a kövesdi játék jutott eszembe, sokkal inkább a magyar futballélet újraindulása. A tény, hogy Magyarországon 2 hónap után meccset lehetett rendezni nézők előtt egészen elképesztő. A döntő előtt egy héttel nem is mertem volna gondolni, hogy esetleg ott tudok lenni aznap, és tessék. Viszont a szervezés hagyott kívánnivalót maga után. A nagy maszk projekt ott fulladt meg helyben. A büfések nem viselték (számomra teljesen érthetetlen módon), a szekusok is inkább levették hogy tudjanak beszélgetni. A táborok tagjai amilyen gyorsan csak lehetett, egyesültek (inkább álltak, egyesével)

Lehet, hogy tízezren lehettünk kint a Puskásban a drága MLSZ, de legfőképp a drága kormányunknak köszönhetően, de a meccs után, összehasonlítva magunkat más országokkal, ez jut eszembe nekem is: Jobbak voltunk, csak szarabbak.

Na de térjünk vissza szerda délutánra. A szokásos meccsnapi rutinomat a maszk, és kézfertőtlenítő borította fel, illetve a gondolat, ahogy egymás hegyén hátán lesznek az emberek, nem törődve semmiféle előírással. Szerencsére ez nem történt meg, a táborokon kívül a stadion többi része figyelt a távolságokra. Fogjuk rá. De persze, nem kell meccsre menni, ha ez zavart okoz.

A meccsrejáró cimbik újra előkerültek, persze csak tisztes távolságból köszöntve egymást. A Stefánián sétálva semmiképp sem az jutott eszembe, hogy itt ma futballünnep lesz. Többen jöttek a stadion irányából mint felé, ilyen nem szokott előfordulni meccsnapokon.

A VIP parkolóba épp Bozó Zoltán, a Honvéd féltulajdonosának autója kanyarodott be. A szurkolók szívélyesen üdvözölték Bozót, aki széles mosolygással adta tudtukra, hogy ő is örül a találkozásnak. Én inkább sietősre vettem, a tulajdonos úr sofőrjét ugyanis láthatólag nem nagyon érdekelte hogy épp a bejárat előtt sétálok el.

A beléptetésnél a biztonságiakon volt maszk és kesztyű is, minden simán zajlott. Miután túlestem a tapizáson eltettem irataim, majd felnéztem, és ez a látvány fogadott:


A látvány, amire még hónapokig nem számítottam. Bejutottam! Bent vagyok! Alig pár lépcső választ el a futballtól.

Az egész helyzet filmbeillő volt, alig ültek páran a lelátón, és a folyosókon se volt nagyobb a tömeg. A hangszórókból egy annyira nem is borzalmas Vén Európa feldolgozás szólt angolul. Biztos ami biztos állva maradtam. A Puskás Aréna magával ránt, mint mindegyik nagy stadion, ez is plusz adrenalinnal tölti fel a játékosokat, és a szurkolókat is. Imádom.

Pisont István a kezdőkörben

 A kövesdiek között ültem, de itt is akadtak persze Honvéd szurkolók. Mögöttem egy nagypapa és az unokája fogadást kötöttek, hogy ki nyer.




Egyre többen jöttek, kezdett megtelni az aréna. A kövesdi tábor teljes harckészültségben, abszolút mértékben átérezve a meccs súlyát érkezett. Bizakodóak voltak, és ez nem csoda. Akármilyen furcsa kimondani, a Mezőkövesd volt a találkozó esélyese. A Honvédnak kevés esélyt adtam, látva az MTK elleni két meccset. Túlzás lenne azt mondani, hogy teljesen rám cáfoltak, és kimagasló játékot nyújtottak, de nyertek, és ez meglepett.



Az ultrák, mint ahogy a világ vezető sportlapjai is megírták, egyáltalán nem tartottak semmilyen távolságot. Az MLSZ jelezte is, hogy a klubok számítsanak e miatt büntetésre. Viszont ha már itt tartunk, az MLSZ mit is tett pontosan ennek elkerüléséért? Semmit. Bárhova lehetett ülni, nem számított semmit hogy online hova vetted a jegyed, a székek nem voltak lezárva, mint Diósgyőrben például, a stadionban szabadon lehetett mászkálni. Ráadásul a távolságtartás nem is szabályként, hanem ajánlásként lett feltüntetve. Nem veszek a védelmembe senkit, viszont kérdem, ilyen körülmények mellett csodálkozik a szövetség hogy nem sikerült betartatni a szabályokat az ultrákkal?

És pacsizni szabadott volna meccs után?

A meccs nem volt színvonalas, de cserébe bőven hozott izgalmakat és fordulatokat. A kövesdi táborból egy fószer borzolta a kedélyeket, aki rendszeresen megpróbált befutni a pályára, (kétszer eljutott a sötétzöld zónáig) de a biztonságiak helyükön voltak. Ahogy elnéztem, a Honvéd táborra nem volt igaz ez a kalandvágy.

A díjkiosztóra ennyien maradtak
Minden Kövesd szurkoló nagy csalódottságot érzett az elveszített kupadöntő után. Nem gyakori az, hogy egy 16 ezres város első alkalommal eljut a kupadöntőig, ahol 1 góllal kikap, erre a szurkolók csalódottságukban ott hagyják őket az ezüstérem kiosztása előtt. De a magyar futball mindig is tele volt csodákkal.

A nagypapa kiperkálta az ezrest a lázadó unokának. A díjkiosztó végére már senki nem maradt a szektorban, csupán egy fickó aki mindent lekamerázott a telefonjával, amit csak látott. Ha nyolcszor nem szerepelek a videóban a létező minden szögből bemutatva, egyszer sem.

A kövesdieket összeterelték, és rendőri kísérettel vitték őket a buszukhoz (itt sejtem nem adott a másfél méteres távolság)

A magyar futball hivatalosan is újra nyitva. Járjatok meccsre. De legyen nálatok maszk.




























2020. május 12., kedd

A szép zöld gyep nem hiányzik - csak a futball lelke

Mitől lesz egy ország futballhatalom? A modern stadionoktól, vagy a szakmai tudástól? Egyáltalán meg lehet venni a szakmai tudást? Kérdések, amelyek évek óta meghatározzák a magyar futballt. Kérdések, melyekre talán sosem kapunk egyértelmű választ. Hisz a futballt a pályán játsszák, nem? Egy bírói hiba, egy szerencsésen pattant labda is képes klubokat a csúcsra vinni. Egy biztos. A szerencsét nem lehet megvenni.

A Bozsik stadion (2020.05.06.)

A minap jártam Kispesten. A teendők mellett hagytam magamnak időt, hogy megnézzem az épülő Bozsik stadiont. Ahogy a bádogkerítés mellett sétáltam, visszatértek az emlékek. Ahogy a szurkolók görnyednek a pénztáraknál. Ahogy a járdán sétálva tökmagárusok szólongatnak meg. Volt egy törzshelyem, egy kedves néni. Vajon mi lehet vele? Mikor a kerítés véget ért, és előbukkant az épülő stadion, mellbe vágott. Félreértés ne essék, nagyon szép stadion, a külső dekoráció igényes, nem csicsás, a stadion mérete is pont megfelelő. Ennek ellenére viszont hatalmába kerített a szomorúság.

Holott semmi közöm Kispesthez.




És ezt úgy értem, hogy tényleg semmi. Nem vagyok Honvéd szurkoló, sosem laktam a környéken, tudtommal még csak Kispest rajongó ismerősöm sincs. Mégis, sokat jártam a Bozsikba, és őszintén szólva, imádtam. A légkör vonzott. A pálya történelme elképesztő, tekintélyében mit sem veszített az omladozó lelátók és a lezárt széksorok. Legendák szaladtak ki hétről hétre erre a pályára. Sorolhatnám a neveket, de van egy,  ami többet mond ezernél is: Puskás Ferenc. 

Aki a Bozsik Stadionba jött Honvéd meccset nézni, az egy hamisíthatatlan futballélményben részesült. A pálya minden elemében véve rendhagyó volt. A lelátók felé vezető út, mellette a vasúti síntől elválasztó falak, tele szívből rajzolt kispesti graffitikkel. A nézőteret a játéktértől bokorral választották el. A kanyarban az egyik leghangosabb szurkolótábor. A háttérben régi gyárépületek és kertes házak. Mögöttük a messzeség. Emlékszem egy Honvéd-Haladás meccsre, ahol realizálódott bennem meddig is lehet valójában ellátni. Nyári mérkőzés volt, és egy szokásos nyári zápor csapott le aznap este. Csak éppen kilométerekkel odébb. A stadiont elkerülte az eső, és a villámlás, a lelátóról nyugodtan nézhettük a távolban tomboló vihart, miközben az orrunk előtt zajlott a játék. Nagyon hangulatos volt. 
 
 
Honvéd-Vasas
 
 
Máskor nem voltam ilyen szerencsés. Több emlékem is van arról, amikor Kispesten elkapott egy eső (sosem a fedett lelátón ültem, néha megbántam), de a legemlékezetesebb a Honvéd-Vasas előtti zápor volt. 

A bajnokság utolsó fordulója, a Honvéd Európáért, a Vasas a bennmaradásért játszott. Feszült találkozónak ígérkezett. Izgatott voltam, tudtam hogy sokan lesznek. Ám mikor az Ady Endre úton haladtam, esőcseppek kezdtek el esni az égből. Június legeleje volt, öltözékem egy póló, egy rövidnadrág, és egy tornacipő. 5 perccel később bőrig ázva álltam sorban a pénztárnál. Volt már részem nagy elázásokban, nem panaszkodtam, aki sokat jár meccsekre az nem tudja ezeket elkerülni, viszont kissé bosszankodtam a cipőm miatt. Úgy beázott, hogy ki is kellett dobni. Nem volt kellemes az egész meccset vizes zokniban és cipőben végignézni, viszont mikor a zápor utáni szivárvány körülölelte a Bozsik stadiont, rögtön egy szívmelengető érzés kerített a hatalmába. Azóta is ez az egyik kedvenc képem. 

Az eső továbbállt, az érzés megmaradt

A kispesti stadion többet jelent nekem egy pályánál. A régi kis különc megmarad a szívemben. Aztán amint elmúlik a járvány, és újra lehet meccsre járni, Kispestre is vissza fogok térni, immár az újonnan épített monstrumba. Az izgatottság, a kispesti közösségért, és a futball iránti rajongásom megmarad...

... valami viszont mégiscsak elveszett. 




 



 












2020. február 17., hétfő

21.forduló - TOP 3 GÓL


Ismét egy újonc lőtte nálam a hét NB1-es gólját.



3. Szolnoki Roland (Felcsút)


Persze, tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb helyen ez lett a forduló gólja, és való igaz, nagyon szép találat volt, viszont engem egyszerűen zavar, hogy ez egy lecsúszott lövés. Nem kéne számítson, persze, viszont ez itt az én blogom, és ezen a blogon a tudatos akciógólokat, és okosan eleresztett lövéseket díjazom.


2. Radó András (Zalaegerszeg)


Kihasználnám az alkalmat, és elnézést kérnék Radó Andrástól, hogy a sikertelen ferencvárosi időszaka után mindennek elmondtam, leírtam őt. Nem feltétlenül kezdte jól a szezont, viszont már 7 gólnál jár, az Újpest ellen kettőt vállalt, ezzel megnyerve csapatának a meccset. A győztes gól gyönyörűre sikeredett, Ikobával kényszerítőzik, a szerelni készülő Herisen átviszi, majd az előtte álló védők között, egy nagyon nehéz szögből gólt lő. Gyönyörű találat.



1. Andreias Calcan (Újpest)


Képzelem, hogy lesznek páran akik meglepődnek az első helyezetten, elmondom miért ezt választottam a legszebb gólnak. Pauljevic beadását középen nem érik el, így jut át a túloldalra Calcanhoz, aki érzékelve, hogy Demjén szokatlanul messzire kisétál a kapuból, a másodperc tört része alatt reagál, és olyan elegánsan fejezi be az akciót, amennyire csak lehetséges. Feczesin meg közben az NBII-ben mesterhármast szerez a Tiszakécske ellen...



AZ EDDIGI "FORDULÓ GÓLJA" GYŐZTESEK:
1.forduló - Gheorghe Grozav (Kisvárda)
2.forduló - Cseri Tamás (Mezőkövesd)
3.forduló - Armin Hodzic (Fehérvár)
4.forduló - Devecseri Szilárd (Zalaegerszeg)
5.forduló - Gazdag Dániel (Honvéd)
6.forduló - Haruna Garba (Debrecen)
7.forduló - Anis Ben-Hatira (Honvéd)
8.forduló - Berecz Zsombor (Mezőkövesd)
9.forduló - Lucas (Kisvárda)
10.forduló - Berecz Zsombor (Mezőkövesd)
11.forduló - Gazdag Dániel (Honvéd)
12.forduló - Bőle Lukács (Ferencváros)
13.forduló - Tokmac Nguen (Ferencváros)
14.forduló - Csiki Norbert (Kaposvár)
15.forduló - Oleksandr Zubkov (Ferencváros)
16.forduló - Tunde Adeniji (Debrecen)
17.forduló - Florent Hasani (Diósgyőr)
18.forduló -  Böde Dániel (Paks)
19.forduló - Molnár Gábor (Diósgyőr)
20.forduló - Lyes Houri (Fehérvár)
21.forduló - Andreias Calcan (Újpest)

Berlin felett az ég - Hertha meccsen



Habár blogom fő témája az NB1, úgy gondolom nem mehetünk el időnként szó nélkül a nagyvilág futballja mellett sem. Kicsivel kevesebb mint másfél éve jártam az általam oly nagyon szeretett Berlinben, és ezúttal tényleg nem hagyhattam ki, hogy ne menjek el egy Hertha meccsre. Dárdai Pali ült még ekkor a padon, egészen elől is voltak a tabellán, az időjárás október ellenére gyönyörű volt,(az ott töltött napok alatt szinte végig esett és hideg volt, csak ezen a délutánon nem) ahogy mondani szokás, minden adott volt egy remek futballmérkőzés megrendezéséhez.


S-Bahn, mellettem egy lófarkas, Hertha sálakkal teleakasztott férfi a kisfiával. Egymáshoz nem szólnak, épp a meccsre szellemülnek át. Amikor az ember kedven csapata meccsére megy, az egyfajta újjászületés. Felveszed a mezed, a sálad, közben arra gondolsz, hogy megannyi társad épp ugyanezt csinálja otthon, ők is készülnek, és de jó lesz velük találkozni a lelátón. Remélem senki nem érzi úgy, hogy Nemzeti Sport szintű túlzásokba esnék, egyszerűen csak imádom ezt az életérzést. Szurkolónak lenni nagyszerű, mindenkinek ki kéne próbálnia.



Az Olympiastadion megállónál száll le mindenki. A tömeggel tartok. Nem kell mobilinternet kapcsolat ahhoz, hogy az ember meccsre menjen külföldön. Egy fákkal borított úton közelítem meg a stadiont, útközben megállok egy bódénál, és veszek egy Hertha sálat. Nyakamba veszem, és máris beolvadtam a tömegbe. A sál magabiztosságot adott, mintha világéletemben a hétvégi programjaim része lenne hogy a fasoron át lesétálok a monstrumba. És amikor azt mondom monstrum, abban minden tiszteletem benne van.



Az Olympiastadion elképesztő látványt nyújt. Ahogy megveszem a jegyem a parkoló melletti jegypénztárnál, lefotózom a híres olimpiai ötkarikát, és megyek be.



A beléptetés gyorsan és egyszerűen ment. Legalábbis ebben a tévhitben voltam egy ideig. Ugyanis, hála az égnek, táskát nem lehet bevinni, derül ki már bent, így nincs más választás, jegyet lecsippantani, ki a stadion területéről, vissza az úton amerről jöttem, a táskát egy megőrzőben kell hagyni. Egy amerikai srác hasonlóan járt, becsatlakozik a táskaovi megkeresésére szervezett magánexpedícióba. Miután megtaláljuk, megnyugszunk, a várttal szemben nincs káosz, lökdösődés, fejetlenség a táskák letételére, látszik hogy tökéletesen ki van találva a rendszer, aminek köszönhetően, habár szűkös a hely a szekrények között, egyáltalán nincs tumultus. A biztonságiak csak meghatározott számú embert engednek be, és amíg valaki nem jött ki, addig más nem mehet be. Kulcsot el, vissza a stadionba.



A beléptetés újfent gyorsan lezajlik, most már a táska sem zavar be, végre ténylegesen a stadion területére léptem. Természetesen rögtön körbejárom az egészet, lenyűgöző. Régi olimpiai létesítmények a stadion körül, a magasugró torony medencével egészen megragadó látvány, nincs víz, a lelátók omladoznak, mégis olyan tekintélyes az egész.

Lassacskán kezdődött a meccs, ülőhelyem felé vettem az irányt. Egy magyar pár érkezett mellém, először németül szóltak, aztán meglepődtek a magyar válaszon. Így utólag visszagondolva nem is értem miért, az egész szektor magyarokból állt. Szűrtem le később, a sok "bazmeg" és "faszomat bele" kiáltásból. Visszatérve a párra, madárszar volt az ülőhelyükön, így pár sorral feljebb kötöttek ki végül.





Az ellenfél a Freiburg volt, Sallai Rolanddal a kezdőben. Palinál nagy taps, a berlini B-közép egészen fantasztikus volt egész meccs alatt. Nem is mennék bele mély meccselemzésekbe, 1-1 lett. Itt láttam először működni a VAR-t élőben, a vége felé Dárdai Palkó elesett a tizenhatoson belül, a VAR akcióba lendült, feszült pillanatok a nézőtéren, majd a bíró jelzi: nincs büntető. Csalódottság és szitokáradat. Én csendben leültem. "Biztos jogosan nem adták meg", gondoltam, tekintettel arra, hogy ők látták lassítva, míg mi nem. De úgy gondoltam ezzel a véleményemmel nem lennék túl népszerű a lelátón, így megtartottam ezt a gondolatot magamnak.




Tényleg egészen elképesztő élmény volt 50 ezer ember gyűrűjében, egy legendás stadionban megnézni egy magyar edző meccsét a Bundesligában. Jól esik néha az embernek kimozdulnia a közegéből, persze nem kell ezért egészen Berlinig menni, én viszont szerencsére megélhettem ezt is.



A táska csak később jut eszembe, még épp időben. 50 ezer ember távozott méltóságteljesen, nem akartam nagy tolongást, még a raj előtt meg akartam érkezni az állomásra. Mint utólag kiderült felesleges volt a sietség. Legalább 20 percet ültem a szerelvényben. Az ablak mellett találtam ülést, az ablak a peronra nézett. Annyit láttam, hogy néhány kapucnis tag egymásnak esik, és valakit leöntenek sörrel. Eltelik 10 másodperc, ütemes dobbanás, egy csapatnyi rohamrendőr jön teljes készültségben. A körülöttem elhelyezkedő szurkolók reakcióit figyelem. Egy nénikből álló társaság jót nevet ezen, nyilván nem először láttak ilyet. Az előttem ülő baráti pár annyira elmerült az egyikük telefonjának nézésében, hogy észre sem veszik mi történt. Csak 10 perc után néznek fel érdeklődve, hogy miért nem megyünk. Itt leírva úgy tűnik mintha teljes nyugodtság vett volna körül. Ez így is volt persze, én voltam aki azon aggódott, hogy a kocsiban fog csúcsosodni a balhé. Éltem már meg metróban meccshez köthetően kellemetlen pillanatokat. Egyszer Fradi meccsre tartva, egy erősen illuminált fickó ordítozott a megállóban, majd mikor megjött a metró bevásárlószatyrából kihúzott egy bazi nagy kést, és elindult az egyik vagon felé. Nem volt túl bizalomgerjesztő látvány... Elővigyázatosságból a nyomában voltunk páran végig, közben a szerelvényből riasztottuk a vezetőt, akik a rendőröket. A Nagyvárad téren meg is jelentek teljes készültségben, csak épp rossz kocsi előtt vártak. Máig megvan a pillanat ahogy ingerülten tapsolva ordítozok egy csapat rohamrendőrnek, hogy kib@szottul rossz kocsit vizsgálnak át, és hogy szedjék a sátrukat a peron másik oldalára. Végül persze jó véget ért a történet, senki nem sérült meg, a tomboló barmot pedig pár medvepuszival megspékelve vitték el.

Végül Berlinben is helyre állt a rend, az S-Bahn pedig robogott be a városközpontba. Én pedig arra gondoltam, többek között az ilyen pillanatokért érdemes életünket ennek a sportnak szentelni. Azért az extázisért, azért a megelégedettségért, ami ilyenkor elönt belül.


Péter





2020. február 14., péntek

Előretekintő - 21.forduló

Bajnoki döntő, új edző a ZTE-nél, avagy ezeket tartogatja a 21.forduló: 



FERENCVÁROS - MOL FEHÉRVÁR 

A forduló rangadója, ami túlzás nélkül a bajnoki döntőnek is nevezhető. Habár májusban még lesz egy találkozója a két csapatnak, alighanem ha itt nem képes a Fehérvár 3 pontot szerezni, a Fradi megvédi bajnoki címét. Ez persze csak durva spekuláció, bármi lehet még, nem akarom egyik felet sem privilegizálni. És épp emiatt a feszült légkör miatt gondolom úgy, hogy a felek nem fognak dűlőre jutni. A Fehérvár utoljára 2013. augusztus 4-én győzte le az NB1-ben a Fradit hazai pályán. Illetve Nikolic is aznap lőtt utoljára gólt a zöldeknek. A Fradi akkori csapatából egyébként ma már csak Somália van a keretben.

Egy végzetekig kiélezett összecsapásra számítok, ahol a fiúk válogatott eszközökkel fogják egymás életét megkeseríteni. Nem hinném, hogy élvezetes lesz, viszont szerintem lesznek jó periódusok, főleg a vége felé fog begyorsulni a játék.



TIPPEM: 0-0 






DEBRECEN - MEZŐKÖVESD  

Vitelkivel szárnyal a Debrecen, mióta átvette a csapatot két helyet léptek előre a tabellán, két győzelmüknek és két döntetlenjüknek köszönhetően. A Kövesd a múlt heti, Fehérvár elleni vereségével folytatta rossz idegenbeli sorozatát, legutóbbi öt vendégszereplésükből mindössze egyszer nyertek. Egy sok gólos meccsre számítok, Adeniji és Garba nyakukba fogják venni a Debrecent, míg a vendégek részéről Berecz és Besirovic fog beköszönni. A Mezőkövesd utoljára 2018-ban nyert Debrecenben, akkor 2-3-ra.



TIPPEM: 3-2







 ZALAEGERSZEG - ÚJPEST

Két csapat benne a slamasztikában. Az Újpestnél a háttér hiányzik, míg a Zalaegerszegnél a pályán mutatott teljesítmény. A zalai együttes új trénere, Márton Gábor a Lipót Pékség SE ellen harapott be egy jókora kiflibe, jó kérdés tehát, a hétközi kupakudarc óta mennyit tudott kihozni a játékosokból az edző.

Nem hinném, hogy bárki meglepődne azon amit most írni fogok, egy unalmas 0-0-ára számítok. Egyik csapat sem fogja megerőltetni magát, egy pontosan olyan meccs fog zajlani, amire a magyar sportriporterek 70%-a azt mondaná, taktikai csata. Hát, ha ők látják a taktikát a játékban, legalább jól szórakoznak, ellenben a kilátogató nézőkkel. Egyéb érdekesség, az Újpest legutóbb 2009 szeptemberében verte a Zalaegerszeget idegenben a bajnokságban, Kabát Péter mesterhármast szerzett azon a meccsen.


TIPPEM: 0-0 








KAPOSVÁR - HONVÉD 

Szegény Kaposvárt mind az esélytelenek kategóriájába soroljuk egy "ülj le fiam, 1-es" beszólás társaságában. Én nem szeretek statisztikákra hagyatkozni, de az, hogy a Kaposvár legutóbb 2010 februárjában verte meg a Honvédot, megmozgatta a fantáziám, ugyanis imádom a romantikus futballtörténeteket. A Milinte, Grúz, Maróti, Balázs Benjámin, és Oláh Lórántból álló csapat lehet, hogy abban az évben stabilan a középmezőny tagja volt, és lehet az is, hogy a Honvédot borzalmasan gyenge formában találta (9. lett abban az idényben a Kispest), de úgy gondolom, mikor ha nem 10 évvel később ismétlődne meg ez. Ugyan miért is ne történhetne meg?

Nos, azért mert a Honvéd egy rendkívül szervezett, remek támadójátékot játszani képes csapat, ami úgy fogja eltüntetni a labdát a Kaposvár madárlátta védői között, ahogy David Hasselhoff eltűnt az MTV kamerái elől bilikék Trabantjában. Annyi lesz a különbség csak, hogy ők nem fognak dedikált lemezt kapni miközben Dévényi Tibi bácsi simogatja a karjukat.


TIPPEM: 0-3







FELCSÚT - KISVÁRDA 

A Bódog csapat múlthéten megmutatta mire kell tőlük számítani, szenzációs meccset hoztak össze a Kaposvár ellen, de van egy olyan érzésem, hogy a felcsúti vendégszereplés egy fokkal nehezebb lesz. A Felcsút a dobogót ostromolja, míg a Kisvárda a középmezőnyt, érdekes összecsapás lesz. Dajka László kétszer is győzelemre vezette a Várdát ebben a párharcban, Bódognak is valami ilyesmiben gondolkozhat.

Én egy Kisvárda győzelmet várok, olyan energia van pillanatnyilag a csapatban, nagyon erősek a letámadások, a támadások terén nagyon erősek, köszönettel az új érkezőknek, nálam minden mellettük szól.


TIPPEM: 1-2






DIÓSGYŐR - PAKS 

Ebben a párharcban utoljára 2017 szeptemberében fordult elő, hogy a győztes csapat 1 gólnál több különbséggel nyerjen. Akkor a Paks 2-4-re diadalmaskodott a DVTK debreceni albérletében. Ez egy egyedülálló mutató, ami úgy vélem nem fog megszakadni.

Feczkó elveszítette védelme egyik alappillérét, Tamás Márkot, aki a Slask Wroclawba igazolt, és mivel az előző meccsek tanúsága szerint könnyen zavarba hozható gyors passzos letámadásokkal a miskolci védelem, én számítok paksi gólra, méghozzá (Könyves és Böde távolmaradása miatt) Hahn Jánostól, az egyik legalulértékeltebb magyar csatártól.


TIPPEM: 2-1 



Ti mit vártok a fordulótól? Mentek meccsre? Ha igen melyikre?





2020. február 11., kedd

20.forduló - Tischler-tripla, Szolnoki szánalmas mutatványa, ezüst csata

Eljött a hétvége, az emberek autóba, buszra, villamosra, trolira szállnak, vagy egyszerűen csak lesétálnak a stadionig, hogy láthassák csapatukat. Felizzanak a reflektorok, nyílnak az öltözőajtók, locsolják a gyepet, fújják a lasztikat. A hétvége történései itt, a kezdőrúgástól a hármas sípszóig.


(fotók: Székelyhidi Balázs, molfehérvárfc.hu)
FEHÉRVÁR - MEZŐKÖVESD 2-1

A vártnál jóval nagyobb téttel bíró összecsapásnak néztek elébe a fehérvári stadionba kilátogatók szombat este. Ez a meccs lényegében a dobogóról döntött. Ha a Mezőkövesd nyerni tud, én semmi esélyét nem láttam volna hogy rajtuk, illetve a Fradin és a Fehérváron kívül bárki beférjen az első háromba. Így viszont továbbra is nyílt a terep.

Meglepő/nem meglepő módon abszolút fehérvári dominancia volt jellemző. A Farkas-Nesterov-Katanec-Pillár négyes nem tudott mit kezdeni a láthatólag nagyon elemében lévő Petryak-Kovács-Houri támadó középpályás sorral. Róluk külön szólnék.

Egészen félelmetes volt látni őket. Houri érkezésével tényleg, mintha minden a helyére került volna. Szükség volt még egy ilyen remek összekötő emberre, a Fehérvár középpályája ugyanis rendkívül erős, Elek, Pátkai, Milanov, Nikolov, olyan nevek nem tudtak idén komolyabb szóhoz jutni mellettük mint a régóta alapember Hodzic, vagy a Chelsea-től érkezett, nagyobb volt a füstje, mint a lángja Pantic. Bamgboyénak megvan a technikája, viszont valahogy kevésbé magabiztos, nem hoz jó döntéseket támadópozícióban, inkább tartalékemberként tudom őt elképzelni, Houri remekül megoldotta a pozícióját. Bamgboye végül kicsivel több mint egy egész félidőt végigjátszott Petryak sérülése miatt, látszik rajta hogy egy jó futballista, de még nem kész játékos.

Érdemes megnézni ezt a rövid videót, ami rávilágít, ez a trió miért működhet nagyon jól a közeljövőben:


Houri egy alapjában véve vesztett labdát próbál visszaszerezni, ez Fiolával együtt sikerül is neki, a villámgyors Kovács és Petryak már felálltak alakzatba, és a kicsit pontatlan passz miatt nem szerzett vezetést rögtön Petryak centerpozícióból. Ha már center, Hodzic remek társakat kapott maga mellé ahhoz, hogy bezsebelje a gólkirályi címet. Ezen a meccsen nem volt előtérben, (pláne hogy a hazai közönség inkább Nikolicsot éltette, mint őt), de szerencsésen ért egy labdába, így összejött itt is egy gól.

A magyar bajnokság legnagyobb értékei közül kettő egészen biztosan Fehérváron játszik. Houri kiemelkedő játékos, mint fentebb taglaltam, illetve Petryak is kisujjból képes hozni a Fradiban mutatott formáját. Elég csak megnézni ezt a helyzetet, amit az ukrán teljesen egyedül alakított ki, jókor ugratta ki magát, a védelem fel volt lazulva, de a rá visszaálló védőkkel is tudott bánni.



Védekezésben nem használhatóak, nem is csoda, mindketten bőven 180 cm alatt vannak, de a Stopira, Nego, vagy esetleg Hangya szintű szélső védők mindig jelen vannak, sőt, ők támadásban is kifejezetten hasznosak. Negónak és Stopirának gólja is van már a szezonban, igaz, ők eddig mindegyik teljes fehérvári szezonjukban betaláltak legalább egyszer.


Beszéljünk kicsit a Mezőkövesdről is, ez a megbízható védelem (második legkevesebb gólt kapták a mezőnyben, kevesebbet mint a Fehérvár!) egyszerűen gyorsaságban nem képes felvenni a versenyt a szélsőkkel, a pontrúgásokkal szembeni védekezéssel, illetve a testi fölénnyel tudnak kompenzálni, itt viszont a szélek átjáróként szolgáltak, akár Petryak, akár Houri, akár Bamgboye volt a labdás ember, átjutott.

A Kövesd másik erőssége a támadások, Besiroviccal nagyot húztak télen, a Honvéd és az Újpest ellen is nagyon jól működött az ő kapcsolata a csatárokkal, Zivzivadzéval és Nagy Dániellel, vagy akár a középpályás társsal, Berecz Zsomborral. Aki, hadd jegyezzem meg, ismét nagyot játszott, a csapat egyik legjobbja az idei szezonban, 4 gólnál jár már.




A Kövesd támadásai nagyjából ugyanúgy lettek kivédekezve. Rendkívül kis területet hagytak a labdás embernek, külön ügyelve Besirovicra és bűntársaira, a meccs elején szerzett gól után a védelem sokkal hamarabb összezárt, kontrák szóba se jöhettek.



Ugyanakkor, ha már a Mezőkövesdről beszélünk, semmiképp sem mehetünk el egy súlyos bírói hiba mellett. A Mezőkövesd oldala is külön cikkben foglalkozott ezzel (szerintem amúgy elég béna, ha egy csapat a saját oldalán keresztül bírálja a játékvezetőt, de ez az én személyes véleményem), ugyanakkor el kell ismerni, igazuk van. Solymosi játékvezető a lehető legrosszabb ítéletet hozta meg.



Vinícius könyökkel támasztott bele a támadást vezető Cserivel egy ütemben mozgó csatárnak, ezzel szabálytalanul hatástalanítva őt. Alapjában véve ez megérne egy tizenegyest. Viszont Solymosi nem fújt, a támadás ment tovább, és gól is lett belőle. Amit, kész rejtély, nem adott meg a játékvezető. Egyszerűen érthetetlen számomra. Voldemort Attila és a mindig floridai üzletembernek öltöző Tóth László teljesen jogosan robbantak fel a dühtől a kispadon. Szörnyű ítélet.




Nemanja Nikolics is visszatért, pechjére a meccs egy kevésbé mozgalma időszakában, viszont újra Fehérváron van, és a szurkolóknak csak ez a lényeg. Korábban már kifejtettem, miért nem vagyok elégedett Nikolics külföldi karrierjével, most arról spekulálnék kicsit, hogy neki mi keresnivalója van Fehérváron pillanatnyilag. Ugyanis ha van poszt, ahol nincs hiány minőségből, akkor azok a középcsatárok. Jó, Zsóriról most ne beszéljünk, egy nagyon buta döntés volt az ő Fehérvárba igazolása, ahelyett hogy a fiatalokkal teli, ambiciózus Debrecenben próbált volna túlnőni a Puskás-díj okozta árnyékon. Viszont a góllövő listát jelenleg Feczesin "Van az a pénz" Róbert előtt vezető Hodzic, illetve a szintén remek formában játszó Futács mellé hogy sikerül Carrillo mesternek beszuszakolni Nikolicsot, az jó kérdés. Viszont azt ajánlom, döntsék el előre, hogy ki rúgja a tizenegyeseket.






fotó: dvtk.eu
DIÓSGYŐR - DEBRECEN 1-2

A Diósgyőr az utóbbi időkben remek teljesítményt nyújt, mégis, valami hiányzik a csapatból. Ez a hiány pedig remekül kijött a Debrecen elleni meccsen. Mind a támadások, mind a középpálya terén a Debrecen felül tudott kerekedni a Diósgyőrön. De ténymegállapítások helyett szedjük szét a Miskolciakat.

Danilovic egy remek kapus, a második gólt sokan az ő nyakába varrják, de szerintem nem volt hibás, ki kellett mennie, a védők hagyták szabadon Adenijit és Kinyiket. 

A védelemben nálam nagyon kilóg Polgár Kristóf, aki hibákkal, figyelmetlenségekkel nehezíti meg csapata dolgát. Ugyanakkor ez elmondható a két másik védőopcióról, Tamásról és Karanról is. A Debrecen agresszív letámadásai (élén Adeniji, aki remek formában van, 6. gólját lőtte a szezonban), aki erős testalkata miatt nagyszerűen tud labdát tartani, illetve a helyezkedése is remek. Több kiugratást is kapott, közel volt a második góljának megszerzéséhez. A diósgyőri védők gyakran lassan reagálták le, ami okozott kellemetlen pillanatokat. Na meg egy gólt is.

Joachim Adukor legutóbb augusztusban játszott, holott egy remek játékos. Ő a kapocs a védők, és a csatárok között, és habár keveset láthattuk játszani, nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat egyik legnagyobb erőssége a technikás ghánai középpályás. Iszlai nem tudja hozni a pozíciót, ráadásul könnyen zavarba hozható egy keményebb labdaszerzési kísérlettel.

Ha már annyiszor szóba került az agresszivitás, térjünk ki egy kicsit erre is. A Debrecen a bekapott gól után villámgyorsan tempót váltott, alighanem ez volt a kulcs.


Ezen a rövid videórészleten is jól lehet látni, a Diósgyőr lassúságára jól kapcsolnak a debreceni védők, akik a 16-oson belül (!) szereznek labdát. És ez a meccs folyamán végig így ment, a Debrecen diktálta a tempót, annak ellenére is hogy vezettek éppen. Ez ritka egy magyar csapattól, és kockázatos is.


fotó: dvsc.hu

Vissza a Diósgyőrhöz. A középpályán tehát egy teljes poszt szenved hiányt, ugyanakkor Kiss Tamás ezen a meccsen megmutatta, hogy hasznos tud lenni, ha védekezésről van szó. Agresszív volt, kikényszerített hibákat a csatároknál, és remek állóképessége, és gyorsasága miatt hosszútávon használható. Ő volt az átmenet, futott a labda után, majd amint megvolt lepasszolta, és felvette a támadó pozícióját.



Márkvárt kifejezetten gyenge volt, passzokat rontott, illetve egy 100%-os gólhelyzet elpuskázása is az ő nevéhez fűződik. Rui Pedro szintúgy nem volt olyan hasznos támadásoknál, mint szokott.

Ivanovski október óta ismét gólt szerzett, ezenkívül nagyon aktív volt. Támadásban nem voltak meg a társai, tekintve, hogy milyen gyenge meccset produkáltak, egyedül maradt, illetve ő is puskázott el nagy lehetőséget. De kétségkívül a mérkőzés egyik legviccesebb jelenete fűződik hozzá, ugyanis olyan teátrálisan mutogatta Iványi Zoltánnak a vérző ínyét, hogy azon nem lehet nem elmosolyodni.




Lehet, hogy Ivanovskinak annyi köze van a színházhoz, mint Shakespeare-nek a gipszkartonozáshoz, mindenesetre ez megér egy visszatapsolást.

Összegezve, a diósgyőri keret még nem kész ahhoz hogy a dobogóért komoly harcban legyen. Viszont Feczkó Tamásnak alighanem elég lesz fél év arra hogy versenyképes csapatot faragjon Miskolcon.






fotók: Kisvárda FC
KISVÁRDA - KAPOSVÁR 5-3

Bódog Tamás kinevezésével a Kisvárda a mezőny legérdekesebb csapatává vált számomra. Kíváncsian vártam mire mennek a fix kieső ellen, én személy szerint Bódog győzelmet vártam, na de amilyen meccs kerekedett itt, arra aligha számított volna bárki is,



Lássuk a kaposvári támadásokat. Nem helyezkednek jól a játékosok, és lassúak. A labdás embert körülveszik, kis helyen próbálják megoldani, ezáltal hatalmas területeket hagynak teljesen üresen, a Kisvárda meg megteheti, hogy oda nem állít embert, hisz a lassú passzokra könnyedén lecsaphat. Nagy Richárdnak megvan a sebessége, ez az NB2-ben nyilvánvalóvá vált, ezeknél a szituációknál viszont gyakran reagált túl lassan.


Sokat elmond egy csapatról, ha kétszer is vezetni tudnak, és egyszer egyenlíteni, mégis kikapnak a végén két góllal. A védekezés körülbelül a vezető góljukig ment, hisz addig a Kisvárda is más tempón játszott, mint utána. A Kaposvár egyébként az első gólja után 3, a második után 10 percig tudott csak vezetni.



Látható a tempókülönbség. A csatárok gondolkoznak, és nem a hozzájuk legközelebb állóval akarnak mindenáron kényszerítős koalíciót alkotni. A liga leggyengébb védelmét (43 kapott gól, 8-al több mint mint a kapott gól táblázaton előttük lévő Paksnak) könnyen át lehet verni, a nem éppen technikai tudásáról ismert Protic is simán áthámozta magát a szélső védekezésben gyengén teljesítő Nagy Richárdon.

Tischler Patrik mesterhármast szerzett, ráadásul mindet fejjel. Utoljára a Felcsút mezében, a Kecskemét ellen lőtt hármat a ligában, 2015. május 16-án. Akkor kettőt lábbal, egyet fejjel. Tischler egyébként eddig öt gólt szerzett a Kisvárdában, külön érdekesség, hogy mindegyiket fejjel.
Tischler tehát kezd belelendülni, a Kisvárda vezetőségének pedig úgy tűnik nem kell aggódnia a középcsatár pozíciója miatt, Obradovic és Fernando Viana is remekül mutatkoztak be.

Viana a kaposvári védők gyűrűjében

Milyen benyomást kelt tehát Bódog Kisvárdája? Nehéz ebből a meccsből megmondani. A Kisvárda fölényesen győzött az olyan mutatókban, mint a labdabirtoklás, vagy a passzhatékonyság, viszont ez nem mérvadó a Kaposvár ellen, akik ezekben a statisztikákban rendre alulmaradnak. Még a Debrecen elleni 4-1-es győzelmük során is 59°%-ban a Debreceniek birtokolták a labdát, illetve megnyert párharcokban, és sikeres passzokban is verték a Kaposvárt. Csak gólokban nem.

Nyilván, ha egy csapat öt gólt kap egy meccsen, úgy hogy nincs emberhátrányban, és nem egy nála mérföldekkel jobb csapat az ellenfél, joggal gyanítjuk, hogy nincs teljesen rendben a védelme. A Kaposvár tényleg rengeteg gólt kap. Pogacsics kapust nem marasztalnám el, NB1-es szintű, nem ezzel van baj, sokkal inkább a védelem összetételével. Hegedűs személyében a középső védőpozícióban (Ur és Nagy Tamás a kispadon foglalt helyet, nem jelentős változás ha bármelyikük is játszott volna,), aki lehet, hogy az utóbbi időben egyre többet játszik itt, viszont én védekező középpályásként sokkal több hasznát látom, kreatív játékos, eggyel előrébb játszatnám. A kaposvári nevelés, Hadaró szintén nagyon nem találja a helyét a csapatban, idén csupán a 6. alkalom volt, amikor kezdett. Ez külön rossz teljesítmény, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi szezont végigjátszotta.


Ez az eset jól rávilágít a szervezetlenségre. Sassá védő nélkül fejelhetett remek pozícióból a kapura. Szakály és Yakymiv nem fog senkit, így Tsoukalas emberének kell leválnia, hogy Sassá elől megpróbálja elfejelni a labdát, de ez akkorra már teljesen esélytelen volt. Tiszta gól, ha Pogacsics nem véd hatalmasat.

Összességében lehet, hogy egy fordulatos meccset játszott a Kaposvár, de ettől még nem lettek jobbak. Bódog Tamás pedig igen durván letette a névjegyét a szurkolóknál, egy ilyen látványos meccs után aligha van ember Kisvárdán, aki ne bízna benne.







HONVÉD - ZALAEGERSZEG 2-0

A Zalaegerszegnek két pontrúgás volt a veszte, mint utólag kiderült, Dobos Barna utolsó meccsén. Az általam korábban kritizált szakember jó érzékkel mondott le, mielőtt még a Zalaegerszeg szurkolói oldala elkezdte volna keményebb eszközökkel kritizálni. Helyét Márton Gábor, korábbi 21-szeres válogatott veszi át, aki korábban a Siófok, a Pécs, és a Kaposvár alkalmazásában is állt már. Érdekes választás, a Lipót elleni kupameccs valószínűleg nem fog gondot okozni, kíváncsian várom milyen változásokon megy át a csapat vele a következő fordulóra.

Na de foglalkozzunk a meccsel. A Zalaegerszeg ismételten nem játszott rosszul. Őszintén nem értem, hogy kapnak ők ennyi gólt. Ugyanis konkrétan két pontrúgással adott sakk-mattot nekik a Honvéd, egyébként nem voltak kirívóan rosszak. Igaz, támadásokat nem tudtak kialakítani, az első kaput talált lövésükig 80 perc telt el.


A Zete előtt egy nagy lehetőség adódott, mikor Demjén nagyszerű kirúgása után három a kettővel szemben támadhattak. Ikoba rossz indítása után még vissza tudta szerezni a labdát, ekkorra viszont már búcsút inthettek az emberelőnynek. Ez jellemezte a Zalaegerszeget, pontatlanság, de a mezőny többi részén szépen helytálltak.

Eduvie Ikoba fontos láncszem volt, habár támadásban nem tudott érvényesülni, most nem volt meg a rá jellemző pontosság, nem érezte a játékot, viszont védekezésben az általa kifejelt labdákkal megkönnyítette a védők dolgát. A támadásokban a balszélső Ostrek volt kiemelkedő, első NB1-es meccsét végigjátszotta, az oldalát abszolút uralta, aktívan részt vett a támadások kiépítésében, lövése is volt, illetve a párharcokba is belement.

A Honvédnál egyik Fradi ellen kezdő középhátvéd sem kezdett, Niba és Kálnoki-Kis is a padon ült. Niba mellőztetésének valószínűleg köze lehet a sérüléséhez, Kálnoki-Kis hiányát viszont nem értem, a Fradi ellen meglátásom szerint jól játszott. Mindenesetre szerzett egy gólt, biztos ami biztos. A középhátvéd pozícióban Kamber volt.


Ejtenék egy pár szót Giuseppe Sannino fegyelmezéséről, figyeljen mindenki, mert tanulságos. A múlt meghatároz. Sannino korábban két meccsre el lett tiltva, és korábban is voltak már fegyelmi problémái, így nem csoda ha a játékvezetők egy-egy gesztusát, cselekvését, ami kicsit is súrolja a sportszerűtlenség, esetleg a sértés határát, szankcionálni fogják. Persze nem tudni most miért kapott sárgát Sannino, állítása szerint egy "pacsiért", viszont gondolkozzunk csak, ugye hogy ismerünk ilyen embereket? Ez az embertípus ott van mindenhol, az iskolában, ahol állandóan pofázik tanórán, majd ha a tanár olyankor is rászól, amikor nem ő volt a bűnös, vérig van sértve. A munkahelyen, ahol többször késik a határidőkkel, majd ha legközelebb figyelmeztetni mered, hogy most próbáljon időben elkészülni, kikéri magának, hogy őt itt kritikával illetik. Vagy gondoljunk csak Kim Rasmussenre, a női kézilabda válogatott korábbi szövetségi kapitányára, aki állandóan csak "áldozatként" tekintett magára, akit a bírók kipécéztek maguknak, belegondolva sem abba, hogy természetétől függően tényleg elkövetett valamit. Lehet úgy, hogy észre sem vette. Tehát én úgy vagyok vele, mint mindent, ezt is kezeljük fenntartásokkal.






PAKS-PUSKÁS AKADÉMIA 0-2

És akkor egy gyors átkötés: nyilván Szolnoki Roland is tisztában van azzal, hogy némely embert képes vagyunk előre megítélni, pláne ha futballbírók vagyunk (előfordult, hogy Dombi Tibornak nem fújtak be jogos tizenegyest), éppen ezért el lehet játszani Böde Dániel társaságában egy jó kis esést. Mutatom:



Oké, szóval, Könyves csak magának köszönheti a kiállítását. A mozdulata véleményem szerint megért egy sárgát, viszont az, hogy utána Pintér Csabának nekiugrik teljesen felesleges volt. És a java még csak eztán jött. Szolnoki tette szánalmas. Ez egy hitvány, alávaló dolog, amire értelmes edző nem kér játékosokat. Erre a viselkedésre más nem lehet magyarázat, mint a személyiség. Nem alap, hogy minden futballista gumibohóccá változik, ha egy játékostársa épphogy hozzáér. Ilyet nem tanítanak a futballsuliban (talán a magyarban igen. És, mint sok más dolgon, ezen se segítenek a milliárdok kedves futballkedvelő politikai közeg), ez egy magánakció, amivel az ember lehet hogy a pályán elér valamit, de alapjában véve magát járatja le. Az ilyen engem felháborít, és ezt látják a jó példával amúgy sem elárasztott jövőbeli magyar focisták. Tényleg felháborító. Erre is jó lesz a VAR, amin talán sokan nevetnek, hogy minek ebbe a ligába behozni, de nagyon is kell, az ilyen alávaló tettek miatt mint Szolnoki Rolandé volt.

Pintér játékvezető ebben a pillanatban nézett oda, és azt látta, hogy Böde keze kint, Szolnoki meg épp esik el

Eddig az esetig, a mérkőzés kifejezetten élvezhető volt, a Felcsút a 11.percben vezetést szerzett, a Paksiak ezt követően új fokozatra kapcsoltak, majdnem sikerült gólt is összehozni, Hegedűs kapusnak többször is akadt dolga.

A kettős emberhátrány után már nem volt kérdés a találkozó sorsa, csak az, hogy mikor lövi meg a Felcsút a következő gólját. Végig támadták a második félidőt, többször közel jártak a gólhoz, végül az utolsó percben sikerült megszerezni az újabbat, Vanecek révén.


fotók: pafc.hu/flickr

Osztermájernek nem igazán kell aggódnia vereség miatt, a két eltiltás miatt inkább (Könyves három meccset kapott, ezt túlzásnak tartom, Böde egy meccsen nem lesz ott). A Zalaegerszeg és a Kaposvár elleni győzelmükkel egy kis előnyre tettek szert, viszont ez hamar elfogyhat. Meglátjuk a Hahn-Sajbán Máté páros hogy fog működni a Diósgyőr ellen, izgalmas meccsre van kilátás.



Hamarosan jön az előretekintő, addig is köszönöm a figyelmet.

Péter




















2020. február 9., vasárnap

20.forduló - TOP 3 GÓL






Houri első fehérvári gólja szenzációsra sikeredett.


3. Tischler Patrik (Kisvárda)



Ez egy nagyon szép gól. Protic labdájára nyomkövető volt szerelve, máskülönben hogy a fenébe találta volna meg így Tischlert. A csatár egyébként is megérdemli a helyet a listán, mesterhármast szerzett, ráadásul mindegyiket fejjel.



2. Nagy János (Kaposvár) 


A második legszebb gólt is Kisvárdán lőtték, méghozzá nem is akármilyet. Fáj is a szívem, ez a gól normál esetben a Top 1 lenne, ugyanis ez egy nagyon okos gól. Nem egy véletlenül eltalált labda volt ez, Nagy kinézte magának a sarkot, és kilőtte. Akárki akárhogy is könyörög, nem fogom azt mondani hogy Nagy gól volt. Elcsépelt vicc.



1. Lyes Houri (Fehérvár) 


Ez egy pazar gól, elmagyarázom miért ezt választottam a legszebbnek. Ez egy védhetetlen lövés. Ráadásul míg Nagy egy szöglet utáni, rendezetlen állapotban lőtte a gólt, Houri egy felállt védelemmel szemben találta meg az utat a kapuba. Nagyon szép gól volt, egy korábbi posztban



AZ EDDIGI "FORDULÓ GÓLJA" GYŐZTESEK:
1.forduló - Gheorghe Grozav (Kisvárda)
2.forduló - Cseri Tamás (Mezőkövesd)
3.forduló - Armin Hodzic (Fehérvár)
4.forduló - Devecseri Szilárd (Zalaegerszeg)
5.forduló - Gazdag Dániel (Honvéd)
6.forduló - Haruna Garba (Debrecen)
7.forduló - Anis Ben-Hatira (Honvéd)
8.forduló - Berecz Zsombor (Mezőkövesd)
9.forduló - Lucas (Kisvárda)
10.forduló - Berecz Zsombor (Mezőkövesd)
11.forduló - Gazdag Dániel (Honvéd)
12.forduló - Bőle Lukács (Ferencváros)
13.forduló - Tokmac Nguen (Ferencváros)
14.forduló - Csiki Norbert (Kaposvár)
15.forduló - Oleksandr Zubkov (Ferencváros)
16.forduló - Tunde Adeniji (Debrecen)
17.forduló - Florent Hasani (Diósgyőr)
18.forduló -  Böde Dániel (Paks)
19.forduló - Molnár Gábor (Diósgyőr)
20.forduló - Lyes Houri (Fehérvár)























 





















2020. február 8., szombat

Ilyen volt a Panco Aréna megnyitó Szőllősi Györgyyel

Természetesen elírták a nevem

Tudom, clikbaitnek hangzik, de nem az. Ez a bejegyzés tényleg erről szól. Jó 6 évvel ezelőtt a sajtószektorból tekintettem meg a Panco Aréna megnyitóját a magyar futball főfaszával, Szöllősi Györggyel. Akkoriban még a FourFourTwo magazin főszerkesztőjeként ismertem, nem úgy mint a magyar sportmédia birodalom propagandabábját. Igaz, nem annyira káros jelenség mint jó haverja Bodnár Zalán, de ettől még ugyanazt a helyezést érdemlik a "ha a nevüket meglátom egy cikk elején, a laptopomat bevágom a szemetesbe, majd pedig felgyújtom" listán.

De ne szaladjunk ennyire előre. Egy kellemes tavaszi nap volt, mikor autóval begördültünk Felcsútra. Egyből szemet szúrt a monoton falusi házak közül kibukkanó Makovecz agymenés.

Tisztázzuk. Makovecz Imre építményei lenyűgözőek. Sosem érdekelt különösebben az építészet, viszont szeretem a szép házakat. A Hagymatikum például az egyik legkirályabb épület Magyarországon. A belső egészen lélegzetelállító, nem evilági. Viszont, nálam ez a stílus nem működik egy futballstadionnál. A Pancho Arénát tehát semmiképpen sem sorolnám Makovecz legjobb épületei közé, de ahogy elnézem ezzel még sokan vannak így.

Visszatérve 2014 áprilisára. Mindig is a szurkolók között szerettem lenni. Ezen napon viszont kívételesen a sajtószektorba szólt a belépőm. Elmesélném miért, de őszintén nem emlékszem. Az a helyzet, hogy nekem kell hogy érintkezzek a szurkolókkal (már csak a sztorik miatt is, a múltkor egy Újpest-Felcsút mérkőzésen volt alkalmam végignézni ahogy egy tajtrészeg fazon a lépcsősor tetejéről legurul egészen az aljáig. Egy karcolás nem esett rajta, viszont a biztonságiak igen határozottan felléptek ellene)

Miután megkaptam a szektor bejárata előtt dekkoló nénitől a névre szóló belépőmet (rosszul volt ráírva a nevem) elfoglaltam helyem. Be kell valljam, sosem volt még ilyen kényelmes a meccsnézés. Egy hatalmas asztal volt előttem, és míg más újságírók serényen dolgoztak körülöttem, én feltettem tölteni a telefonom, és elfogyasztottam egy száraz perecet jeges teával.


fotók: Cuhorka Ádám, molfehérvárfc.hu

Így utólag belegondolva, semmi sem rémlik a mérkőzésről. Csak arra emlékszem hogy a Felcsútnak szurkoltam. És el is magyarázom hogy miért.

Egyszerűen bevonzott a közeg. Jó volt látni a sok helyit, akiken látszik hogy szívük lelkük ez a csapat, imádták, a jegypénztárban, a büfében mind helyi lakosok dolgoztak, az idősebb korosztályból, Felcsút sál volt a nyakukban, mosolyogtak, alig várták már a kezdő sípszót. A Felcsút elérte azt nálam, amit el akart: hogy egy szimpatikus falusi csapatként tekintsünk rá. Természetesen az idő múlásával a csecsemő kinőtte a kiságyat, a Felcsútnak legalább akkora személyiségzavara van pillanatnyilag, mint legnagyobb szurkolójának.



Ez a nap viszont nem a politikáról szólt. Hanem csakis a futballról. És emiatt én se tudtam mást látni, csak azt hogy ez egy milyen remek közösség.

A félidőben esett meg, hogy egyszer csak (nem tudom hogyan) egy Szöllősi Györggyel való beszélgetés kellős közepén találtam magam. Arról volt szó, hogy van e játékos a csapatban, aki Felcsúton él. Mint kiderült, a legtöbben Budapesten laktak. Micsoda meglepetés. Fabio Guarú viszont Felcsúton lakott. Ő már az NBII-ben is a csapat tagja volt. Épp építkezett, ha jól emlékszem. Vajon Makovecz stílusban?

A kép jobb szélén valahol én is látható vagyok
A Videoton végig dominált, nagyon jól működött a Nikolics-Zé Luís páros, mindketten szereztek gólt (Luís azóta a Portóban rugdossa a gólokat, állítólag a Tottenham is figyeli) A mérkőzés jó ütemű volt, és állítom, a vereség miatt senki se volt letörve a faluban. 

Egy remek futballélmény volt tehát, ami még mindig élénken él bennem. Úriasan, a meccs után egy remek estebéd következett Etyeken, ezzel a nap tökéletesen célba ért.

A stadionavatón kívül még jártam párszor a Pancho Arénában, én azt mondom, megéri egyszer elmenni oda. Egészen szürreális élményben lesz részük, ez garantált. Délelőtt egy kellemes séta az Arborétumban, majd megtekinthetik a zsebdiktátor otthonát (ha már a Google Maps kitakarta), aztán jegyet váltanak egy mérkőzésre. A nap zárásaként holdfényes kisvonatozás.


Péter




2020. február 7., péntek

Előretekintő - 20.forduló

Dobogós csata, keleti rangadó, a becsületéért küzd a Felcsút.

Avagy, ezeket tartogatja a 20.forduló:




A képen látható Hodzictól várják a gólokat (fotó: Cuhorka Ádám, molfehárvárf.hu)

MOL FEHÉRVÁR - MEZŐKÖVESD

Mondanám, hogy megtippelni sem tudom, viszont muszáj, tehát mégis megpróbálom. Ez a meccs rengeteg mindenről dönthet, például ha a Kövesd nyer, nem hinném hogy bárki is veszélyeztetné innentől a dobogós helyüket. Ugyanakkor ha a Fehérvár nyer, nyitott marad a bajnoki cím kérdése. Pillanatnyi formát elnézve nagyjából azonos szinten vannak, mindketten kikaptak a Pakstól, és megverték a Kisvárdát. Ez a meccs tipikusan olyannak ígérkezik, ami egy ember egy gólján fog múlni, én a Fehérvárt gondolom győztesnek, mégpedig mert egyénileg sokkal jobb játékosok alkotják mint a Mezőkövesdet, illetve mert utoljára októberben voltak képesek nyerni hazai pályán, ez a rossz forma pedig nem tart örökké, véleményem szerint egészen pontosan a mostani fordulóig fog. 

TIPPEM: 1-0





(fotó: flckr Puskás)

PAKS - PUSKÁS AKADÉMIA 

Ez egy nagyon érdekes mérkőzésnek ígérkezik, a november óta nyeretlen Felcsút a legutóbbi öt meccséből négyet megnyerő, Osztermájer Gáborral szárnyaló Paks otthonába látogat. Papírforma alapján a vendégeknek simán át kéne lépniük a tolnai alakulaton, viszont biztos vagyok benne hogy ez nem így fog történni. Ahogy ez az elmúlt években szokássá vált. Akármilyen hihetetlen, a Felcsút még sosem nyert NB1-es mérkőzést Pakson, sőt, 6 meccsükből csak egy alkalommal futotta döntetlenre. Egy sokgólos döntetlennek érzem ezt a meccset, Böde és Gyurcsó is beköszön, feszült találkozóra számítok. 

TIPPEM: 2-2




Ádám Martin a házi gólkirály (fotó: kaposvárfc.hu)

KISVÁRDA - KAPOSVÁR 

A Kisvárda rövid NB1-es történelme során rengeteg változáson ment keresztül, és épp most is egynek a közepén tartanak. Bódog Tamás a csapat új vezetőedzője, és ezáltal rögtön egy nagyon izgalmas csapat lett a Kisvárda. Ők se nyertek november óta, és veszélyesen közel kerültek a kieső Zalaegerszeghez (három pont a különbség), a vezetőség lépett, Miriuta László sokadik edzői bukása után takarításra érkezett a várdai futball atyaúristene, Dajka László, majd a héten kinevezték Bódogot, ami egy nagyon jó döntés. Bódog érthetetlen miért maradt csapat nélkül, ritka hogy egy remek magyar menedzserre ne csapnának le hiénamódjára egymás után a csapatok, (Pintér Attila fanok kíméljenek) ez lehet az ő döntése volt, valószínűleg az ő döntése volt, mindenesetre itt van, és borzasztóan kíváncsi vagyok rá. Kezdésnek pont ideális ellenfelet kapott .

Nem szeretem a statisztikákat, mert a futball kiszámíthatatlan, és nem lehet számokkal leírni, viszont sokatmondó adat hogy a Kaposvár eddigi idegenbeli mérkőzései közül mindet elvesztette, egyedül a Debrecen legyőzése során szereztek pontot vendégként. Ez borzalmas mutató. 

Az októberi Kaposvár-Kisvárda előtt a Kaposvár véradást szervezett, amire a játékosok és a klub több alkalmazottja is jelentkezett. És ezen az eseményen sikerült lőni egy képet, amit politikusok is csak akkor készítenek, ha kokainos szexbotrányba keveredtek egy magánjachton. 


Ez a kép rendkívül aranyos. Waltner Robi a Cruyffos melegítőjében pózol az Argentínát is megjáró csatár társaságában láthatóan megszeppent ápolónőkkel, míg a napsütötte orvosi székben fekvő játékos (tippem szerint Beliczky Gergő) a pulzusa szakszerűtlen mérésével veszi tudomásul, hogy beütött a cucc, miközben a villanypóznán üldögélő galambok táncát lesi. 


Visszatérve, a meccs szerintem így végződik:


TIPPEM: 2-0




Pályán és azon kívül is kemény összecsapások voltak Zalaegerszegen (fotó: honvédfc.hu)

HONVÉD - ZALAEGERSZEG 


A Honvéd utoljára novemberben volt képes meccset nyerni, azóta szereztek 4 pontot 6 meccsen. Nem csoda hogy távolodik a dobogó. Éppen ezért létfontosságú a kispesti gárdának, hogy lenullázzák a vendég Zalaegerszeg csapatát. A ZTE viszont kiszámíthatatlanabb mint egy helytelenül felírt matematikai képlet, Dobos Barna pengeélen táncol már hetek óta, ki tudja, lehet pont a Honvéd ellen sikerül úgy felvérteznie csapatát, hogy felöklelik a piros-feketéket, és Dobos Barna, alias doktor úr továbbra is a soványabb és ijesztőbb Gérard Depardieu dublőrtől, Végh Gábortól fogja kapni a fizetését. 

Egy valami biztos: Vágni lehet majd a feszültséget. 


Zalaegerszegen sikerült kicselezni a rendőröket, és a szurkolók randevúztak egyet egy temető mellett. Az akkori affér láthatólag gyors volt, és nem tartott tovább egy foghúzásnál (bár egyesek számára valószínűleg fájdalmasabb volt), viszont a pályán folytatódott, csak akkor már a játékosok által, és nem másfél percig, hanem másfél óráig. 


A Honvédból Banó-Szabó lesz eltiltva, kíváncsi vagyok hogy fogja Sannino megoldani a kreatív és technikás középpályása hiányát, a Zalaegerszegből hiányozni fog Bobál Dávid a védelem közepéből, az ő pótlására több alternatíva is van. 


TIPPEM: 1-1 




(Fotó: DVTK.eu)
DIÓSGYŐR - DEBRECEN 

Hiába ad egyre több csapatot a kelet az NB1-nek, a Diósgyőr-Debrecen marad az itteni csúcsrangadó. Rég volt már hogy azonos szinten legyenek az egymással való találkozás idején, most viszont tényleg ez a helyzet. Két javuló tendenciát mutató csapat sikeréhes vezetőedzőkkel és közönséggel. Remek meccsnek nézünk elébe. Az én mérlegem a Diósgyőr felé dől, és el is mondom miért. 

Az elmúlt évek legjobb Diósgyőrje a mostani. Látszik a csapaton hogy nem hiányzik belőlük semmi plusz, mint Bódog idején, illetve tudják mit akarnak játszani, és nem egy almát kapó majomként vakargatják a fejüket, mint Horváth Ferenc idején. Egervári Sanyi bácsi és Fernando munkája talán szót sem érdemel. Feczkó a semmiből érkezett, robbant be a köztudatba mikor feljuttatta a Balmazújvárost, majd az NB1-be tartó csapatot elhagyva maradt a második ligában, az MTK-nál. Nagyon kíváncsi lettem volna mit hoz ki a Balmazból. 

A keret nincs kész, de nagyon ígéretes. Kiss Tamás, Molnár Gábor remek igazolások, nagyszerű egyéni kvalitásokkal bíró játékosaik vannak, mint az ex debreceni Tabakovic, Hasani, vagy Márkvárt. 

Tamás Márk fog hiányozni eltiltás miatt a Diósgyőrből, a védelem egyértelműen a leggyengébb pontja a Borsodiaknak (Vági András, Polgár Kristóf, könyörgöm) Memolla beszervezésével meg kell bolygatni a védelmet, kérdés így mennyire lesz hatékony. A Debrecennek ugyanis van egy két lábon járó gólvágó veszedelme, Haruna Garba, aki előszeretettel csap le. 

Ennek a kardinális kérdésnek az ellenére is diósgyőri sikert várok. És valójában szüksége lenne erre a sikerre az egész magyar futballnak. Lássuk hogy a legendák élnek, Miskolc nem esett el, mert egy jó Diósgyőrre mindig is szükség lesz, legalább annyira mint a Feczkó Tamáshoz hasonló edzőkre, akik megízesítik a magyar futball ízetlen túrógombócát. 


TIPPEM: 2-1



Az Újpest-Ferencváros sajnálatos módon, a használhatatlan, balesetveszélyes, alighanem OBI-ban kerti garnitúrával kedvezményesen vásárolt gyepe miatt elmarad. 


Péter