"Annyit ígérhetek, hogy aki nem áll be a sorba, az nem lesz ott az öltözőben, mert a célunkat csak közösen összefogva érhetjük el"

Elég nagy szavak a Diósgyőr miskolci születésű, saját nevelésű futballistájától, Bacsa Patriktól. Ha valakinek viszont, akkor neki kéne hogy tekintete legyen az öltözőben. Egy kis kisvárdai kölcsönt kivéve mindig ott volt, ha valaki ő tudja mi a helyzet. Az első csapatnak senki nem tagja olyan régen, mint ő, leszámítva Ivan Radost. És ha már itt tartunk szögezzük le, hogy egy korábbi eset miatt én is nagyon tisztelem a játékost, és azóta figyelek is rá külön a borsodi csapatból.

A Diósgyőr szeret úgy tűnik a drámázásra hajtani, még ha nem is szándékosan. Mindenesetre mióta létszámcsökkentés volt, mindig a tabella utolsó felében végeztek. 2015/2016-ban 9., 2016/2017-ben pedig egy emlékezetes bennmaradás után 10.

Na de lássuk a levelet:

"Kedves Diósgyőriek!

Köszönöm nektek azt a nyílt levelet, amiben arra biztattok, hogy álljak a csapat élére és kövessünk el mindent, hogy bent maradhassunk. Hálás vagyok ezért a levélért, különösen azért, mert kiderül belőle, hogy a rossz szereplés ellenére is mellettünk vagytok, és nagyon-nagyon sokan bíztok bennünk. Sok dolog hiányzott a játékunkból a tavaszi szezonban: egy-egy jó megoldás, egy gól, vagy csak egy kis szerencse, de ti mégis ott voltatok és szurkoltatok nekünk. Sem nekem, sem a csapatnak nem úgy ment az elmúlt időszakban, ahogyan elvárható, ezért önkritikát kell gyakorolni mindannyiunknak az öltözőben. Egy azonban biztos: a problémákat csak együtt tudjuk megoldani.

Tudom, azt várjátok tőlem, hogy berúgjam az ajtót és számon kérjek mindenkit, és van is mit számon kérni. Azt nem ígérhetem, hogy az ajtót berúgom, de azt igen, hogy minden egyes játékostársamnak elmondom, mit jelent nekünk, borsodiaknak a Diósgyőr. Pontosan ismerem az érzést, amiről énekeltek a lelátón, hogy mi az a sorsod Borsod, mert bennem is ugyanaz a diósgyőri szív dobog, mint bennetek.

Amikor mostanában belépek az öltözőbe egy megvert, de egyáltalán nem vesztes csapatot látok. Egy olyat, amiben még igenis van tartalék, és tudja, hogy a háború még tart. Hiszek a csapattársaimban, az edzőmben, a szurkolókban, és mindenkiben, aki hajlandó egy kicsit is tenni a Diósgyőrért ebben a nehéz helyzetben. A DVTK nem csak egy csapat, hanem sokkal több. Az én családom és tiétek is. Számomra akkor is ez volt az igazi haza, amikor nem játszottam itt, és örökre az is marad, bárhová vet a sors.

Annyit ígérhetek, hogy aki nem áll be a sorba, az nem lesz ott az öltözőben, mert a célunkat csak közösen összefogva érhetjük el. A harcban nagy szükségünk van rátok, mert csak veletek együtt lehetünk a legnagyobbak. Ígérem, hogy Debrecenben inkább csúszva-mászva halunk meg a pályán, mint tiszta szerelésben, feltartott kezekkel. Kedves Szurkolók! Ti már bizonyítottatok, megmutattátok, hogy mire vagytok képesek, most rajtunk a sor." 

Diósgyőrben abszolút minden megvan, ami egy NB1-es csapatnak kell. Fernando szerintem nem lesz rossz edző, állítólag nagyon intelligens játékos volt, kíváncsi vagyok rá. Új stadion. Régi NB1-es múltra visszatekintő futballkultúra. Ha valahol akkor Miskolcon az van. Remek szurkolók. Dióhéjban ezeket mondta a csapatról Egervári Sándor nemrég, egyvalami hibát emelt ki, amivel a nemzet egykori Sanyi bácsijával vitatkoznom kell (a jelenlegi abszolút Sanyi bácsi a magyar futballban Csányi Sándor, gondoltam elmondom ha érdekel valakit) A játékosok. Mindig a játékosokon csapódnak le a dolgok, Bódog is előszeretettel hibáztatta őket. Holott baromira nem rossz játékosok ezek. Vagy ha igen mit keresnek a csapatban? Nem látok nagy fejlődést, sőt, egyik évben 9., majd 10., most 11. a végállomás? Sokkal komolyabb erősítésre lenne szükség, és egy stabil NB1-es csapatra. Legalábbis ilyen stadionnal biztos. Ugye Vasas?